2009. április 21., kedd

Colin víziói



Boris Vian: Tajtékos napok

A sűrű életprogramú, gondolkodónak, matematikusnak, dzsessztrombitásnak sem tehetségtelen, írónak meg éppen kitűnő és sokoldalú Boris Viant ezzel a könyvével mutattuk be Magyarországon 1969-ben. Tajtékos napokja Queneau szavaival korunk legmeghatóbb szerelmi regénye. És ha az, korunk ízlése szerint az: cinkos kacsintások, minden álértéknek nekirontó vad bakugrások, torz fintorok kísérik a szégyenlős lira tiszta hegedűhangját, mígnem az eredeti humorral, leleményes szófacsarásokkal pergő-hullámzó, komédiának induló történet hirtelen sötét tragédiába fordul.

Ez volt az első olyan könyv, amit teljes mértékben a moly hatására olvastam. Korábban még csak nem is hallottam róla, pedig láthatóan rengetegen olvasták, és mint utóbb kiderült, ez is megjelent az Európa Zsebkönyvtár sorozatban, ennek következtében pedig ott figyelt a szüleim könyvespolcán. Onnan gyorsan lekaptam, és mivel láttam, hogy jó rövid, egy délután alatt el is olvastam.

Az első gondolatom az volt, hogy a sztori teljesen "beteg". Nem tudtam ugyanis előtte róla semmit, és igazándiból egy szinte szokványos szerelmi történetre számítottam, némi fordulattal fűszerezve. Ehelyett kiderült, hogy itt kérem szépen egy teljesen abszurd alkotásról van szó (egerekkel társalgás, betegséggel egyenes arányban betegszik meg a lakás stb.). Meg kell, hogy mondjam, hogy a könyvön remekül elszórakoztam, elolvasva azonban az összbenyomás vegyesnek mondható. Ahogy telik azonban az idő, egyre inkább jó szívvel gondolok rá, és jó szívvel tudom másoknak is ajánlani. Egy kis gyöngyszem, melynek eredményeként rájövünk, hogy a világot nem kell túl komolyan venni, mivel az élet rövid.

9/10

Angol elitiskola belterjes élete



Joanne Harris: Urak és játékosok

Egy régi, nagy hagyományokra visszatekintő fiúiskola, a St. Oswald valahol Észak-Angliában a helyszíne Joanne Harris nagy érdeklődéssel várt új regényének. Még alig kezdődött meg az új iskolaév, de a tanárok és a diákok számára máris a nem szívesen látott változás szelei fújnak. Az újdonságot a számítógépek világa jelenti, és a különc, az iskolában évtizedek óta tanító latin tanár, Roy Straitley végre - bár kissé vonakodva - a visszavonulást fontolgatja. De a versengések, féltékenykedések, kisstílű torzalkodások és mindennapos krízisek hátterében valami sötétebb árny is megmozdul. És egy tizenöt éven át dédelgetett, rejtegetett neheztelés végül felszínre kerül. Ki rejlik a "Vakond" álarca alatt, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, vagy akár gyilkosságba torkollanak? És hogy dönt romba mindent egy rég elfeledett botrány?

Azt hiszem, hogy ezt a könyvet sajnos nagyon rosszkor olvastam. Azt eddig olvasott Harris könyveket egytől egyig imádtam, letehetetlenek voltak magukkal sodortak. Itt nem ez volt a helyzet, amiben véleményem szerint nagyban közrejátszott a tény, hogy A tetovált lány után olvastam, ami viszont elementáris hatással volt rám, és van a mai napig (olyannyira, hogy erősen gondolkodom a folytatások német nyelvű fordításainak megrendelésén). Szóval szegény Harris könyv most tényleg nem a legjobbkor jött, pedig alapjában véve a történetet érdekesnek találtam, végig kíváncsi voltam a végére, de egyszerűen unalmasnak és lassúnak találtam a kibontakozást. Az első 400 oldal egyszerűen nem fogott meg. A vége persze óriás fordulatot hozott, ami teljesen feje tetejére állította az addig történteket, de az izgalom nekem túl későn jött, addigra már teljesen elvesztettem az érdeklődést. Érdekessége a könyvnek, hogy kettős nézőpontból és időben ugrálva bomlanak ki az események, és számomra ez volt az egyedüli momentum, ami pozitívum volt, mivel így egy kicsit megtört az unalmas elbeszélések síkja. A szereplők között érdekes módon senki sem fogott meg, talán ez is oka volt annak, hogy kevésbé érdekelt a sorsuk.

Jelenleg visszasírom a Szederbort és társait. Valószínűleg ott nem is vártam izgalmakat, csak csodálatos képeket és érdekes élettörténeteket, szereplőket, amit meg is kaptam kamatostól. Itt viszont izgalmat, krimit vártam...lehet, hogy nem kellett volna. Így talán a könyv most nem a "kevésbé tetszett" kategóriába tartozna a polcomon.

6/10


2009. április 5., vasárnap

A férfiak, akik gyűlölik a nőket



Stieg Larsson: A tetovált lány

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki - mintha az őrületbe akarná kergetni - minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra... Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után, állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie...
Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.
A könyv Stieg Larsson Millennium trilógiájának első kötete, minden idők legnagyobb svéd krimisikere.
Több mint egy regény. Függővé tesz!

A könyv olvasását nagy várakozás előzte meg nálam, mivel olvastam előtte valamennyit magáról a szerzőről és a könyv keletkezésének körülményeiről is. Persze egyből arra gondoltam, hogy itt egy újabb könyv, ami körül kicsit nagyobb talán a felhajtás, mint amennyit valójában megérdemelne. Aztán elolvastam. Majd be kellett látnom (dehogy kellett, jött az magától), hogy a felhajtás teljesen jogos. Sokat vártam tehát a könyvtől nagyon, és ennél még jóval többet is kaptam, ami az utóbbi időben nem nagyon fordult elő ilyen agyonreklámozott könyvekkel kapcsolatban. Az írás egyszerűen bekebelezett, és kész. Én magamban az intelligens krimi műfajt aggattam rá, mivel egy hagyományos kriminél azért jóval többről van itt szó. Sőt, a szerző életét és tevékenységét figyelembe véve inkább az az érzésem, hogy maga a történet csak egy alibi, amitől ez az ütős társadalomkritika eladhatóvá és befogadhatóvá válik az emberek milliói számára. Egyetlen hátránya, a lassú, néhol túl aprólékos kezdés. Jó sokszor vissza kellett lapoznom, mert néha fogalmam sem volt, hogy ki kinek a kicsodája. Ám a felétől nem volt menekvés, könyörtelenül beszippantott. Lehet, hogy még lehetett volna a szövegen egy kicsit munkálkodni, ahogy azt már több helyen olvastam, a regényt figyelmesen olvasva azonban rájöhetünk, hogy minden mondat nagyon a helyén van, és megvan az oka, hogy miért ott van. Érdekes volt, hogy néha egész mondatokra emlékeztem, ahogy haladtam előre a sztoriban és volt valami utalás, párhuzam; ilyenkor gyorsan visszalapoztam, hogy akkor most már értem, hogy a korábbi mondat miért is hangzott úgy. Éppen ezért az gondolom, hogy a fordító is dicséretet érdemel, még akkor is, ha maradt benne pár magyartalan szórendű mondat.

Engem tényleg függővé tett, és nagyon szívemhez nőtt a könyv külső kivitelezése is, mert modern és izgalmas. Igazából nekem a magyar (angol fordítás alapján választott) cím is nagyon bejön, habár meg kell jegyezni, hogy az eredeti cím sokkal jobban kifejezi a könyvben foglaltakat. Nagyon várom a folytatást, de tartok tőle, hogy arra még várhatok egy ideig.

10/10!!!

2009. április 2., csütörtök

Testvéri? szeretet



Diane Setterfield: A tizenharmadik történet

Margaret Lea kisasszony egy angol kisvárosban éli nem túl izgalmas életét. Édesapjával egy antikváriumban dolgoznak. Egy nap furcsa levelet kap Miss Wintertől, aki felkéri írja meg az ő életrajzát. Margaret kideríti, hogy bár sokan írtak már az életéről, karrierjéről, úgy tűnik mindannyiszor más változattal lepte meg a közönséget. A lány elindul a nő házába, ahol még több titok, meglepetés és szellemi kaland vár rá.

A könyvről nagyon sokat olvastam más blogokon, mindenhol áradoztak róla, ezért már nagyon vártam, hogy olvashassam. Különös hangulatú könyv, ilyeneket ma már nem nagyon írnak sajnos, tényleg az Üvöltő szelek sejtelmessége lengi körül. Titkok, titkok és még több titok, amik szép lassan kinyílnak, végig fokozódó izgalom. Lassan olvastam, mert úgy éreztem, hogy ha gyorsabban tenném, akkor nem tudnám megfelelően feldolgozni a történéseket. Előfordult az is, hogy egy-egy résznél visszaolvastam. Talán az egyetlen bajom az volt, hogy elég sokat olvastam már olvasás előtt és közben is a könyvről, így néhol elmaradt, vagy kisebb volt a meglepetés.

10/10


2009. március 23., hétfő

Momo világa



Émile Ajar: Előttem az élet

Ajar könyvében egy gyermek szól üde gyermeki éleslátással, koravén bölcsességgel és megdöbbentően ártatlan obszcenitással az őt körülvevő különös világról, súlyos erkölcsi kérdésekről, szeretetről, barátságról, szerelemről, de még társadalomról és politikáról is.

Nehezen lendültem bele a stílusba. Lehet, hogy 10 évvel ezelőtt nem lett volna vele gond, most kicsit nehezen fogadtam be az elején. De aztán teljesen elsodort, ittam a szavait, és közben igyekeztem a remek fordításnak köszönhetően elveszni a szavakban, kicsit a felszínen maradni, jól szórakozni, és nem belegondolni abba, hogy miről is szól a könyv valójában. Mivel a valóság már korántsem annyira mulatságos, mint ahogy azt 14 éves Momo szavai próbálják velünk elhitetni.

9/10

2009. március 20., péntek

Élet a hárem után



Peter Prange: Az utolsó hárem

A cserkesz Fatma és az örmény Elisa testi-lelki barátnők. Egy kurd robbantás következtében a kis török falu lakossága elpusztul, s a magukra maradt kislányokat a szultán háremébe viszik. Itt, a háremben válik felnőtté a két lány, miközben kiismerik a szeráj életének minden csínját-bínját. Megtanulják, hogyan kell viselkedni a szolgálatukra és őrzésükre kirendelt eunuchokkal, és hogyan kell túljárni társnőik eszén, hiszen ebben az aranyketrecben több száz szebbnél szebb ápolt nő csak azt várja, hogy a szultán rátekintsen, és éjszakára magához hívja. A gyönyörű Fatma hárembeli neve Fatima lesz; ügyes mesterkedésekkel sikerül felkeltenie a szultán érdeklődését. Ő lesz az uralkodó első számú kegyencnője. Elisának különös tehetsége van a zenéhez. Ő a szultán felolvasója, levélírója, nő létére az uralkodó egyik bizalmi embere. Ezzel ő is kivívja társnői irigykdését. A hárem zárt luxusvilágában kegyetlen harcok dúlnak. Amikor Fatima a szultán gyermekével terhes lesz, kegyvesztett társnője az anyaszultána hallgatólagos jóváhagyásával megmérgezi riválisát. A bátor Elisa becsempészi a hárembe Félixet, a német orvost, aki megmenti Fatimát és a születendő gyermeket is. 1918-ban Törökországban elűzik a szultánt, és szélnek eresztik a háremhölgyeket. Elisa és Fatima nehezen igazodik el a számukra ismeretlen, kinti világban, útjaik elválnak egymástól... Peter Prange regénye a nemzetközi és a németországi sikerlistákat vezeti.

Rettenetesen szenvedtem ettől a könyvtől, pedig témáját tekintve nagyon csábító volt. Kifejezetten tetszett Kenize Mourad Szultána c. könyve, és valami hasonló élményre vágytam. Hát nem kaptam meg, és azt hiszem ez a könyv most el is vette egy időre a kedvem más hasoló témájóaktól. Igazából nem tudom megmagyarázni, mi volt vele a bajom, egyszerűen idegesített, nem szerettem egyik női főszereplőt sem, nem érdekelt, hogy mi lesz velük. A történelmi vonatkozások kuszák voltak, nagyok voltak az ugrások. Egyszóval rossz volt.

2/10

2009. március 2., hétfő

Vallások harca szerelmi köntösben



Erich Segal: Hívő lelkek

"Három fiatal történetét beszéli el a regény. Deborah és Daniel egy rabbi gyermekeiként ortodox zsidó családban nőnek fel, mígy a hozzájuk csapodó Timothy ír származású katolikus. Hogyan élnek New Yorkban, hogyan cseperednek, hogyan válik egyre inkább sorsukká, hogy milyen családba születtek, mit jelent számukra az örökölt vallás és vallásos életforma? A regény elsősorban a vallási ellentéteket dolgozza fel, amelyből azonban nem hiányzik a Segaltól megszokott szenvedélyes szerelmi szál sem."

Az eddig általam Segaltól olvasott könyvek mindegyike nagyon tetszett, különösen az Orvosok és Az évfolyam. Témáját tekintve ez a könyv sem volt csalódás, annál nagyobb volt viszont a fordításban. Tandori stílusa számomra olvashatatlan, néha az az érzésem, mintha az eredetiben nem is az lett volna leírva (bár azt nem olvastam), csak azért írta oda azt a gondlatot, hogy bizonyos cirkadalmas, régies kifejezéseket használhasson. Különösen idegesítő volt, hogy a néha túlzó műrégies nyelvezetet a kor sem indokolta, amelyben a cselekmény játszódik.

5/10

2009. február 17., kedd

Van barátság férfi és nő között?



Cecelia Ahern: Ahol a szivárvány véget ér

Rosie és Alex jóban-rosszban kitartanak egymás mellett, és életre szóló véd- és dacszövetséget kötnek az iskola és a felnőttek zord világa ellen. Izgalmas órai levelezéseik közben még nem sejtik, hogy életük következő jó néhány évét is így töltik majd egymással levelezve. A sors próbára teszi barátságukat, kitartásukat és őszinteségüket: újra és újra elválasztja egymástól Rosie-t és Alexet. S bár a gyerekek komoly felnőtteké cseperednek - dolgoznak, megházasodnak, gyereket nevelnek, válnak - a gyermekkori varázslatos kötelék életük minden öröme és bánata közepette megmarad.
Több van-e köztük puszta barátságnál? Ha kapnának egy utolsó lehetőséget, kockára tennének-e mindent az igaz szerelemért?
Az "Ahol a szivárvány véget ér" az írónő egyik legeredetibb bestsellere: a felszínes és mély érzelmekről szóló fordulatos, sodró történet kizárólag leveleken, elektronikus üzeneteken és meghívókon keresztül tárul elénk.

Kicsit hosszú a könyv, a vége pedig az előzőekhez képest nagyon begyorsul, de azért szerethető történet. Igazi borús hétvégére való.

8/10

2009. február 14., szombat

Egy eldugott iskola és ami utána jön...



Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

A harmincas évei elején járó Kathy vidéken, a Hailsham nevű magániskolában nevelkedett. Itt a diákokat óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már túllépett az idillinek tetsző múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két egykori barátja, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek. Mialatt megújul és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben a Tommy iránti egykori tinivonzalma szerelemmé kezd érni, Kathy felidézi a Hailshamben töltött éveket. Feleleveníti az együtt cseperedő fiúk és lányok életét, aminek nyugalmát nemhogy zavarta volna, inkább fokozta elszigeteltségük. Ám másféle emlékek is felmerülnek: különös félreértések, zavaró ellentmondások, és mindezek egyre inkább arról árulkodnak, hogy valamiféle sötét titok bújt meg az iskola - talán csak látszólagos - biztonságot ígérő falai mögött. A visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell nézniük a gyermekkorunk hátterében rejtőző igazsággal, mely felnőttlétüket is meghatározza, új dimenzióiba helyezi. A Napok romjai című film alapjául szolgáló A főkomornyik szabadsága világszerte népszerű szerzőjének legújabb regénye már több nyelven óriási sikert aratott, és megjelenése óta számos irodalmi díjjal jutalmazták. A megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó regény a csalóka látszatot levetkőzve rendkívüli érzelmi mélységet tár fel, s emellett egy igen aktuális társadalmi kérdést boncolgat - talán Ishiguro minden korábbi regényénél kitűnőbb művet kap kézbe az olvasó.

Egy blogban találtam rá erre a könyvre, és azonnal birtokolni is akartam. Miután azonban megszereztem, sokáig halogattam az olvasást, mert éreztem, hogy meg kell várni a megfelelő hangulatot hozzá. Igazam lett...nagy élmény volt. Kár, hogy kevés ilyen érdekes hangulatú könyvet lelni.

10/10!

2009. február 12., csütörtök

Megrázó



Jodi Picoult: Elrabolt az apám

A harmincéves Cordelia Hopkins életében látszólag minden nagyon rendben: imádott apja nagy szeretetben nevelte fel, szép kislánya, elbűvölő vőlegénye van, a munkájában -amely eltűnt személyek felkutatásából áll- rendkívül sikeres. Egy elfeledett emlékkép felbukkanása miatt azonban egy pillanat alatt mindez összeomlik: feltárul az eltitkolt múlt; kiderül, hogy semmi sem úgy igaz, ahogy ő azt addig hitte. Anyja mégsem halt meg évtizedekkel ezelőtt autóbalesetben. Apja elrabolta őt, megváltoztatta a családi nevüket, lakóhelyüket, s átírta egész addigi életüket.

Jodi Picoult-tól eddig olvasott két könyvnél valamivel gyengébb, végén az írónőtől megszokott fordulat kevésbé ütős. Ennek ellenére azonban végig lekötötte a figyelmem.

9/10

Free Blog Counter
Poker Blog