Angol elitiskola belterjes élete

Joanne Harris: Urak és játékosok

Egy régi, nagy hagyományokra visszatekintő fiúiskola, a St. Oswald valahol Észak-Angliában a helyszíne Joanne Harris nagy érdeklődéssel várt új regényének. Még alig kezdődött meg az új iskolaév, de a tanárok és a diákok számára máris a nem szívesen látott változás szelei fújnak. Az újdonságot a számítógépek világa jelenti, és a különc, az iskolában évtizedek óta tanító latin tanár, Roy Straitley végre - bár kissé vonakodva - a visszavonulást fontolgatja. De a versengések, féltékenykedések, kisstílű torzalkodások és mindennapos krízisek hátterében valami sötétebb árny is megmozdul. És egy tizenöt éven át dédelgetett, rejtegetett neheztelés végül felszínre kerül. Ki rejlik a "Vakond" álarca alatt, akinek kegyetlen tréfái lassanként erőszakba, vagy akár gyilkosságba torkollanak? És hogy dönt romba mindent egy rég elfeledett botrány?

Azt hiszem, hogy ezt a könyvet sajnos nagyon rosszkor olvastam. Azt eddig olvasott Harris könyveket egytől egyig imádtam, letehetetlenek voltak magukkal sodortak. Itt nem ez volt a helyzet, amiben véleményem szerint nagyban közrejátszott a tény, hogy A tetovált lány után olvastam, ami viszont elementáris hatással volt rám, és van a mai napig (olyannyira, hogy erősen gondolkodom a folytatások német nyelvű fordításainak megrendelésén). Szóval szegény Harris könyv most tényleg nem a legjobbkor jött, pedig alapjában véve a történetet érdekesnek találtam, végig kíváncsi voltam a végére, de egyszerűen unalmasnak és lassúnak találtam a kibontakozást. Az első 400 oldal egyszerűen nem fogott meg. A vége persze óriás fordulatot hozott, ami teljesen feje tetejére állította az addig történteket, de az izgalom nekem túl későn jött, addigra már teljesen elvesztettem az érdeklődést. Érdekessége a könyvnek, hogy kettős nézőpontból és időben ugrálva bomlanak ki az események, és számomra ez volt az egyedüli momentum, ami pozitívum volt, mivel így egy kicsit megtört az unalmas elbeszélések síkja. A szereplők között érdekes módon senki sem fogott meg, talán ez is oka volt annak, hogy kevésbé érdekelt a sorsuk.

Jelenleg visszasírom a Szederbort és társait. Valószínűleg ott nem is vártam izgalmakat, csak csodálatos képeket és érdekes élettörténeteket, szereplőket, amit meg is kaptam kamatostól. Itt viszont izgalmat, krimit vártam...lehet, hogy nem kellett volna. Így talán a könyv most nem a "kevésbé tetszett" kategóriába tartozna a polcomon.

6/10