A férfiak, akik gyűlölik a nőket

Stieg Larsson: A tetovált lány

Negyven éve történt. Az agg milliárdos elveszítette unokahúgát, akit gyermekeként szeretett. S azóta is, évről évre, valaki - mintha az őrületbe akarná kergetni - minden születésnapján emlékezteti az idős urat arra a tragikus napra... Az évek óta tartó nyomozás új lendületet kap, amikor a férfi felfogad egy vesztes sajtóper után, állás nélkül maradt, rámenősnek tűnő újságírót, hogy kísérelje meg az igazság kiderítését. Hisz sokan élnek még a rokonságból, akik akkor ott voltak. A gyilkosnak köztük kell lennie...

Ugyanakkor egy jó hírű magánnyomozó iroda munkatársnője rááll az újságíróra, s szinte mindent kiderít róla, ahogyan mások sem bízhatnak abban, hogy titkuk rejtve marad a kivételes tehetségű, tetovált lány előtt.

A könyv Stieg Larsson Millennium trilógiájának első kötete, minden idők legnagyobb svéd krimisikere.

Több mint egy regény. Függővé tesz!

A könyv olvasását nagy várakozás előzte meg nálam, mivel olvastam előtte valamennyit magáról a szerzőről és a könyv keletkezésének körülményeiről is. Persze egyből arra gondoltam, hogy itt egy újabb könyv, ami körül kicsit nagyobb talán a felhajtás, mint amennyit valójában megérdemelne. Aztán elolvastam. Majd be kellett látnom (dehogy kellett, jött az magától), hogy a felhajtás teljesen jogos. Sokat vártam tehát a könyvtől nagyon, és ennél még jóval többet is kaptam, ami az utóbbi időben nem nagyon fordult elő ilyen agyonreklámozott könyvekkel kapcsolatban. Az írás egyszerűen bekebelezett, és kész. Én magamban az intelligens krimi műfajt aggattam rá, mivel egy hagyományos kriminél azért jóval többről van itt szó. Sőt, a szerző életét és tevékenységét figyelembe véve inkább az az érzésem, hogy maga a történet csak egy alibi, amitől ez az ütős társadalomkritika eladhatóvá és befogadhatóvá válik az emberek milliói számára. Egyetlen hátránya, a lassú, néhol túl aprólékos kezdés. Jó sokszor vissza kellett lapoznom, mert néha fogalmam sem volt, hogy ki kinek a kicsodája. Ám a felétől nem volt menekvés, könyörtelenül beszippantott. Lehet, hogy még lehetett volna a szövegen egy kicsit munkálkodni, ahogy azt már több helyen olvastam, a regényt figyelmesen olvasva azonban rájöhetünk, hogy minden mondat nagyon a helyén van, és megvan az oka, hogy miért ott van. Érdekes volt, hogy néha egész mondatokra emlékeztem, ahogy haladtam előre a sztoriban és volt valami utalás, párhuzam; ilyenkor gyorsan visszalapoztam, hogy akkor most már értem, hogy a korábbi mondat miért is hangzott úgy. Éppen ezért az gondolom, hogy a fordító is dicséretet érdemel, még akkor is, ha maradt benne pár magyartalan szórendű mondat.

Engem tényleg függővé tett, és nagyon szívemhez nőtt a könyv külső kivitelezése is, mert modern és izgalmas. Igazából nekem a magyar (angol fordítás alapján választott) cím is nagyon bejön, habár meg kell jegyezni, hogy az eredeti cím sokkal jobban kifejezi a könyvben foglaltakat. Nagyon várom a folytatást, de tartok tőle, hogy arra még várhatok egy ideig.

10/10!!!