Egy eldugott iskola és ami utána jön...

Kazuo Ishiguro: Ne engedj el...

A harmincas évei elején járó Kathy vidéken, a Hailsham nevű magániskolában nevelkedett. Itt a diákokat óvták a külvilágtól, és arra tanították őket, hogy különlegesnek számítanak, és hogy kiváló egészségük nem csupán önmaguk számára döntően fontos, hanem a társadalom számára is, melynek tagjaivá lesznek. Kathy már túllépett az idillinek tetsző múlton, ám amikor váratlanul felbukkan az életében két egykori barátja, az elfojtott emlékek nyugtalanítóan a felszínre törnek. Mialatt megújul és megszilárdul barátsága Ruth-szal, és miközben a Tommy iránti egykori tinivonzalma szerelemmé kezd érni, Kathy felidézi a Hailshamben töltött éveket. Feleleveníti az együtt cseperedő fiúk és lányok életét, aminek nyugalmát nemhogy zavarta volna, inkább fokozta elszigeteltségük. Ám másféle emlékek is felmerülnek: különös félreértések, zavaró ellentmondások, és mindezek egyre inkább arról árulkodnak, hogy valamiféle sötét titok bújt meg az iskola - talán csak látszólagos - biztonságot ígérő falai mögött. A visszatekintés felismerései következtében a barátoknak szembe kell nézniük a gyermekkorunk hátterében rejtőző igazsággal, mely felnőttlétüket is meghatározza, új dimenzióiba helyezi. A Napok romjai című film alapjául szolgáló A főkomornyik szabadsága világszerte népszerű szerzőjének legújabb regénye már több nyelven óriási sikert aratott, és megjelenése óta számos irodalmi díjjal jutalmazták. A megtévesztő egyszerűséggel kibontakozó regény a csalóka látszatot levetkőzve rendkívüli érzelmi mélységet tár fel, s emellett egy igen aktuális társadalmi kérdést boncolgat - talán Ishiguro minden korábbi regényénél kitűnőbb művet kap kézbe az olvasó.

Egy blogban találtam rá erre a könyvre, és azonnal birtokolni is akartam. Miután azonban megszereztem, sokáig halogattam az olvasást, mert éreztem, hogy meg kell várni a megfelelő hangulatot hozzá. Igazam lett...nagy élmény volt. Kár, hogy kevés ilyen érdekes hangulatú könyvet lelni.

10/10!