Élet a hárem után

Peter Prange: Az utolsó hárem

A cserkesz Fatma és az örmény Elisa testi-lelki barátnők. Egy kurd robbantás következtében a kis török falu lakossága elpusztul, s a magukra maradt kislányokat a szultán háremébe viszik. Itt, a háremben válik felnőtté a két lány, miközben kiismerik a szeráj életének minden csínját-bínját. Megtanulják, hogyan kell viselkedni a szolgálatukra és őrzésükre kirendelt eunuchokkal, és hogyan kell túljárni társnőik eszén, hiszen ebben az aranyketrecben több száz szebbnél szebb ápolt nő csak azt várja, hogy a szultán rátekintsen, és éjszakára magához hívja. A gyönyörű Fatma hárembeli neve Fatima lesz; ügyes mesterkedésekkel sikerül felkeltenie a szultán érdeklődését. Ő lesz az uralkodó első számú kegyencnője. Elisának különös tehetsége van a zenéhez. Ő a szultán felolvasója, levélírója, nő létére az uralkodó egyik bizalmi embere. Ezzel ő is kivívja társnői irigykdését. A hárem zárt luxusvilágában kegyetlen harcok dúlnak. Amikor Fatima a szultán gyermekével terhes lesz, kegyvesztett társnője az anyaszultána hallgatólagos jóváhagyásával megmérgezi riválisát. A bátor Elisa becsempészi a hárembe Félixet, a német orvost, aki megmenti Fatimát és a születendő gyermeket is. 1918-ban Törökországban elűzik a szultánt, és szélnek eresztik a háremhölgyeket. Elisa és Fatima nehezen igazodik el a számukra ismeretlen, kinti világban, útjaik elválnak egymástól... Peter Prange regénye a nemzetközi és a németországi sikerlistákat vezeti.

Rettenetesen szenvedtem ettől a könyvtől, pedig témáját tekintve nagyon csábító volt. Kifejezetten tetszett Kenize Mourad Szultána c. könyve, és valami hasonló élményre vágytam. Hát nem kaptam meg, és azt hiszem ez a könyv most el is vette egy időre a kedvem más hasoló témájóaktól. Igazából nem tudom megmagyarázni, mi volt vele a bajom, egyszerűen idegesített, nem szerettem egyik női főszereplőt sem, nem érdekelt, hogy mi lesz velük. A történelmi vonatkozások kuszák voltak, nagyok voltak az ugrások. Egyszóval rossz volt.

2/10